Bátran lehet ropogtatni
Csak a nyújtás melós, de igazán megéri. Hiszen olcsó,
egészséges és finom chips készül. Most megint ráébredtem, hogy mennyire
szeretnék egy tésztanyújtót. Csak tartok a két lehetőségtől: 1. állandóan
tésztát ennénk, ami tudjuk hová vezetne… 2. egyszer kipróbálnám, de olyan
macerásnak ítélném, hogy alig venném elő többször. Nem tudom, hogy melyik lenne
a rosszabb.
20 dkg liszt
2 tojás
½ tk só
2 ek víz
Először a víz nélkül összegyúrom a tésztát, majd a vizet is hozzáadom. A tojás
méretétől függ, hogy mennyi kell majd hozzá, így kicsit érzés függő is. Jó ruganyos
tésztát kell kapnunk. Amikor összeáll, fóliába csomagolva pihentetem egy órát. Amikor
letelik az idő, előveszem a nyújtódeszkát és fát. A gombócot négy részbe szelem,
így kapok akkora darabokat, amikkel jól tudok dolgozni. Miközben az egyik
gombócot nyújtom, fél távnál megint elfelezem. A kinyújtott tésztának ugyanis
papír vékonyságúnak, szinte átlátszónak kell lennie.
Egy tompa késsel 7 centis
csíkokat, majd háromszögeket vágok belőle. Egy tálcára halmozom, kb. 5
darab mehet egymásra és akkor még szét lehet szedni, a súly nem nyomja össze a
chipseket. Előveszek két teflon serpenyőt és négyesre kapcsolok alattuk. Nem
vagyok feledékeny, tényleg nem kell bele semmi olaj. Kisütöm a chipseket,
körülbelül 5 perc/oldal. Így szép barnák lesznek és viccesen
felhólyagosodik a tészta.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése