Az alap recept Sthaltól származik. Szimpatikus volt, mert a kevés alapanyag és munka ellenére is kiváló eredménnyel kecsegtetett. Az ördög a részletekben rejlik, jelen esetben a csoki minőségében. Itt nem csak a szokásos minimum 40%-os dologra gondolok, merthogy az is lényeges, hogy azon felül miből és mennyi van a csokiban, ez jelentősen befolyásolja a massza állagát. Bevallom, éppen nem tudtam 10 dekánként 400 forintot beáldozni, így a tescoban kapható egyik igen olcsó, de szimpatikus Ryelands márkájú feketecsoki mellett döntöttem. Valahonnan rémlett, hogy már használtam és jó volt. Nem is kellett csalódnom, az ára nem üt át az ízén. Viszont a trüffelek kicsit puhábbak lettek a vártnál, ha ugyanezekkel az alapanyagokkal dolgoznék legközelebb visszavennék kicsit a tejszínből és a vajból.
60 db nagyobb üveggolyó méretű trüffelhez:
3 dl tejszín
2 cs vaníliás cukor
40 dkg fekete csoki
6 dkg vaj
ízesítéshez:
2 kk instant kávé
15 dkg sótlan mogyoró
1 db klementin/narancs
kakaópor
Egy vastag aljú edényben felteszem a tejszínt melegedni. Amikor már gyöngyözik, bele szórom a cukrot, keverem, amíg felolvad, kikapcsolok alatta és az összetört csokit, vajat is a forró tejszínhez adom. Kitartóan keverem, amíg egyneművé nem válik.
Elfelezem a krém állagú masszámat. Két evőkanálnyi forró vízben feloldom az instant port és ízesítem vele az egyik adagot. Persze egy erős eszpresszóból is megteszi két evőkanálnyi. Aztán megmosom, lereszelem és kifacsarom a citrust. A héj mehet egyből az olvasztott csokiba, a facsart léből viszont szintén csak két evőkanálnyi kell. A többit jóízűen megiszom. (nekem éppen klementinem volt otthon, de nagyon finom ízt adott a bonbonoknak, az igazi zselés szaloncukorra emlékeztetett)
Lapos, műanyag ételhordóba öntöm a két adagot és 1,5 órára a mélyhűtőben pihentetem. Amíg várok, egy jó éles késsel felaprítom a mogyorót és müzlis tálkába rakom, a kakaóport is kiöntöm.
Ahogy az elején említettem nekem elég puha volt a massza (ráadásul csak a hűtőben pihentettem) ezért trükköznöm kellett. Egy evőkanállal kiszedtem egy akkora adagot, ami a hegyén(/elején) kényelmesen elfért, másik kanállal a kissé hurkás darabot a mogyoróba löktem és csak itt értem hozzá kézzel, méghozzá úgy, hogy alányúltam és a már bevont részt megfogva megfordítottam, belenyomtam a kimaradt felületet és csak ekkor hengergettem minimálisan meg a tenyerembe. Remélem érthető a metódus, csak azért írom le, mert nekem nagyon bevált és a kezdeti próbálkozásokat leszámítva nem lettem nyakig maszatos tőle.
A kakaós külsőnél pedig úgy volt a legegyszerűbb, ha a bal kezembe vettem egy adag kakaóport és ott vontam be a trüffeleket. Nálam ugyanis ez az adag sokkal puhábbra sikeredett (pedig még a hűtőben is hosszabban volt). Amikor csak simán bele dobtam a kakaóporba szinte elmerült és alig bírtam kiszedni. Majd még csak alakot sem tudtam neki adni, mert a portól már nem ragad össze, ha hengergetni próbálja őket az ember lánya. Végül, amikor sikerült golyót készítenem és elkezdtem sorba rendezgetni őket, a puhaság okán nagy feneket növesztett. Így végül ilyen kis csók formánál állapodtam meg.
Ez után csak helyet kellett készítsek a mélyhűtőbe és betenni a trüffeleket, hogy ott várják meg az elajándékozásuk pillanatát. A koszos műanyagokat, amiben a massza hűlt, pedig visszatettem a hűtőbe, hogy a vacsora után egy-egy kiskanállal alaposan kitisztíthassuk őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése